Karácsony I. - Szenteste

A számomra kedvenc időszakról több bejegyzést is tervezek. Több képpel, kevesebb összekötő szöveggel. Vagy fordítva. :)

December 24-én a késői fekvés ellenére igyekeztem viszonylag korán kelni, mert mióta egyedül díszítem a karácsonyfát, elég gyorsan elszalad a délelőtt, majd a kora délután is.

A napot a minden évben készülő, de idén különösen finomra sikerült kuglóffal kezdtem a tejeskávém mellé.

Ilyenkor nagyon hamar elfárad az arcom ám. Mivel amint kinyílik reggel a szemem (15-20 perc...), rögtön vigyorgásba kezdek az örömtől, így a fogmosás is problémás tud lenni. :)

Reggeli előtt már Apa és Anya felküzdötte a pöttöm, 180 cm-es fenyőfát az emeletre, hozzám, amit Apa előzőleg már a talpba faragott ügyesen. A szépséges örökzöld beállításra került tehát 9 óra körül a helyére, és Apa segítségével megkapta első díszeit is, az égősorokat. Meg kell említenem, hogy van közöttük egy nagy kedvencem, amit Tesóméktól kaptam 2 évvel ezelőtt. A favorizálás oka: Anya még kiskoromban két égősort hozott az akkori Csehszlovákiából, amiből egy még mindig a ház dísze (a lépcsőfordulóban az ég - látható egy másik bejegyzésben), a másik viszont évekkel ezelőtt nagy sajnálatomra tönkrement. Jellegzetessége az volt, hogy az égők fenyő és hóember formájúak voltak, ami igencsak tetszett nekem gyerekfejjel. És mivel ez is egy gyerekkori emlék, nagyon kedves a szívemnek. 2 éve pedig megláttam valahol egy majdnem ugyanolyan égősort az egyik bevásárlóközpontban azt hiszem, annyi különbséggel, hogy az égők csak hóember formájúak voltak, de ez is elég volt a "NEKEM EZ KELL!!!" felkiáltáshoz. Kevés ember van az életben, aki komolyan vesz, de Bea mindenképpen közéjük tartozik, így még karácsony előtt, szülinapomra megkaptam az égősort. :D Itt jegyezném meg, hogy javaslom a Szülinapom I. bejegyzés ismételt megtekintését.

No tehát felkerültek az égők, benyomtam a reggelit, "pihenésképpen" nekiálltam a kb. 40x60 cm-es doboznyi (meg még kevés azon kívüli) karácsonyfadísz kipakolásának, és a fára akasztásának a hangulatos zene mellett. Ezt a munkafolyamatot egy kis ebéddel szakítottam meg csupán, mert igyekezni kellett.

Végül nagy csodálkozásomra 3 órára elkészültem a díszítéssel, még a szaloncukrok és a girlandok is a helyükön voltak. Gyorsan nekiálltam a szállítás során lehullott tűlevelek eltüntetésének, némi pakolásnak, majd szaladtam fürödni. A sietség némiképp felesleges volt, mert Zoli kb. 2 órát késett a megbeszélt időponthoz (4 óra) képest, így Tesómék is bőven előtte érkeztek meg fél 6-kor.

Ilyenkor már nagy az izgalom, sorjában felkerülnek az ajándékok a fa alá. Mindenki a másik lelkére köti, hogy "De ne lesd meg az ajándékokat!!" Persze mind be van csomagolva, na de akkor is. Nem lesni és kész. :)

Mikor Zoli is hazaért, és túljutott a fürdésen is, felengedtük a "nagyokat", vagyis a szülőket. Mióta az eszemet tudom, ők a Jézuska, vagyis ha minden készen áll, akkor csöngetnek a kis csengettyűvel és gyerekként futhattunk, most csak felballagunk mind a fához. Mivel én évek óta mindig utolsó akarok lenni az ajándékok megkapásában, Imi ezt megelégelte egyszer, és a demokrácia meg a fair play jegyében sorszámot húzunk, és a sorsra bízzuk a sorrendet. Fortuna (ismét) velem volt, mivel így is 6-os sorszámot húztam. :D Ha jól emlékszem - Tesókám javíts ki, ha tévedek - Imi volt az 1., Apa volt a 2., Zoli a 3., Bea a 4. (Z.), Anya az 5. és én ugyebár a 6. :) A "problémát" a közös ajándékok szokták okozni, ilyenkor megszavazzuk, hogy melyik sorszám szerint adjuk az ajándékot.

Az ajándékozás után az egész család levonul, és megesszük közösen az ünnepi díszben tündöklő asztalnál a vacsorát, a hagyományos öntött kiflit. Zoli a kakukktojás, mivel ő ezt nem szeretvén töltött káposztára van "ítélve". :) Idén kicsit rendhagyóra sikerült a vacsi, mivel nem a legszebb étkészlet került elő, hanem Anya feladatait hangyányit csökkentve karácsonyi mintás papírtányérok és műanyag villák kerültek az asztalra a forró teák mellé.

A vacsora után általában már elég későre jár az idő, Bea összepakolja az ajándékaikat Imivel, a sok csomagolópapírhegyet összegyűjti segítségképpen. Ezután búcsút vesznek tőlünk egészen a másnapi ebédig. :)

Miután elmentek, és "elcsendesül" a ház... Na jó, ilyen nem történik. Apa a TV előtt ülve egyedül a fő ajándékára - mindig van egy fő ajándék számára - koncentrál, Anya többnyire feljön velünk és megnézegeti az ajándékait, mit is hozott a Jézuska, Zoli pusztítja a zselés szaloncukrot, én pedig továbbra is karácsonyi zenét hallgatva szép sorjában bepakolom az ajándékokat a fa alá. Ez sem mennyiségében, sem minőségében (tudniillik a díszekhez nem ajánlatos hozzáérni még az alacsony ágaknál sem, tehát gyakran fekszem be a fa alá) nem könnyű feladat. Mire ezzel is elkészültem, nagyjából éjfél volt azt hiszem. Anya is elment már aludni, csak én akartam még DVD-zni.. Naná, mikor máskor?? Az ünnep tartson minél tovább. :)

Ezúton szeretnék mindenkinek örömökben, sikerekben, egészségben és szeretetben gazdag új évet kívánni!