Katalin-napi elrontott sütik

Mivel a blog november 25-én, a Katalin nevűek napján született, így a két kedvenc kolléganőm és egyben barátnőm, Kati és Kati (továbbiakban Mati) részére készült névnapi ajándékokkal kezdem meg a bejegyzések sorát.

A tervem a következő volt: a megvásárolt ajándékok mellé mindkettőjüknek sütök egy-egy "névre szóló" süteményt. Az ötlet abból az aprópóból született, hogy Mati nem fogyaszthat cukrot, tehát tortát sem ehet, amikor szeretne, de még a lánya nemrég tartott születésnapján, és a saját névnapján sem. Zsuzsika, a gyermek születésnapjára diabetikus tortát rendeltek, hogy azért mégse maradjon ki minden jóból. Ez azt jelenti, hogy a kicsi torta nagyon sokba került, ha jól emlékszem 7000 ft-ba. Ebből kitalálható, hogy a hülyének sem éri meg (tök gusztustalanok, hogy ennyiért adják). Szóval ezután jutottam arra, hogy majd éééééééén gyártok diabetikus tortát!!! Viszont ha az egyik ünnepelt kap sütit, természetesen a másiknak is csinálok.

November 25. egy csütörtöki napra esett. Tudni kell, hogy a munkakörünk (ahogy sokaké ezen a világon), nem mindig ér véget du. 4-kor, főleg ha testületi ülésen veszünk részt Matival. Az e havi testületi ülés 24-én volt, így nem tervezhettem aznap estére a sütést. (Jól tettem, mivel 11-kor lett végül vége az ülésnek...) A november útközben úgy alakult, hogy a bizottsági ülésem 23-ára került, ezért aznap estére sem tervezhettem be kettő  sütikészítést. A terv a következő lett tehát: hétfőn eljövök bentről korábban, és megsütöm az egy-egy tésztát, kedden később megyek be, megtöltöm az egyiket, este megtöltöm a másikat. A terv jónak bizonyult, de a szaktudásom, vagy a recept, vagy mindkettő már nem annyira.... Kati sütije fele olyan magasra sem sikerült, mint a kép mutatja, így esélyem se volt kettévágni, csak széltében... Mati sütije meg harmad olyan magasra sem sikerült, gyakorlatilag csak összekentem a masszával a tortaforma alját. A sütőpor ellenére sem nőtt nagyra. Itt már kezdtem elveszíteni a türelmemet, de úgy döntöttem, sütök kedd reggel még egy tortalapot, így már tudok mit tölteni. Node a 75 dekás édesítőporból 50 dekányit kellett felhasználni a törpe-tortalaphoz, és persze nem volt több itthon.... Kedd reggel tehát némi bosszankodás, és mértékegység átváltások után folyékony édesítővel sütöttem meg a 2-es számú tortalapot, ami természetesen ugyanakkorára sikerült, mint a bátyja/nővére. A következő probléma akkor merült fel, amikor a kezembe vettem a meggybefőttet, ami a töltelék 90%-át tette ki. Hétvégén anyukám szentül meg volt győződve a bolt polca, és mellettem állva, hogy az otthoni 3-4 üveg meggybefőtt cukor hozzáadása nélkül készült, én meg mondanom sem kell, nem bizonyosodtam meg erről, csak sütés után. Az üvegen nagy betűkkel ott állt, hogy CUKROZOTT. Telefon anyának, szerezzenek be aznapi vásárlás alkalmával cukormenteset. Nem találtak. Elmentek másik üzletbe, nem találtak. Végül Beáék is mozgósítva lettek, ők szerezték be az üzletben található utolsó üveget. Hurrá! A nagy öröm viszont üröm lett, mivel Kati sütijének töltelékét (a csokis-pudingosat) is el bírtam rontani. Pedig csak melegíteni, összekeverni kell dolgokat, mégis meghaladta a képességeimet...

Ennyi megpróbáltatás után már arra gondoltam, jobb, ha az egészet kidobom, mert utálom. Csak az a remény mentette meg a két "művet", hogy abban bíztam, Katiék a törekvéseimet és az ötletemet is díjazni fogják. Elárulom, ez így is lett, mert azt mondták, nem tartanak igényt több ajándékra. :)

Sajnos csak a tortáról készült kép a munka okozta időhiány miatt, ezért még mellékelek kettő pillanatképet is a másnapi köszöntésről.

Ezúton kívánok mégegyszer nagyon boldog névnapot minden Katinak! :)

Huhh, megígérem, a következő bejegyzés nem lesz ilyen idegesítően hosszú... :)