Szeretném bemutatni családunk legkisebb, de annál nagyobb egyéniséggel rendelkező tagját, Menő Manó Benőt, az én fiamat. A héten töltötte be ez a drága eb a 3. életévét. Az ő tiszteletére írom ezt a bejegyzést.
Benő az egész család kedvence, lessük a ki nem mondott kívánságait is. Tehát azt, hogy mikor miért kunyerál... Ártatlan tekintettel, avagy nekifutásból. :) Nagy kedvence amúgy a sajt. :P
3 évvel ezelőtt, névnapomra kaptam a családomtól ezt a tündérkét, aki amúgy egy rosszcsont kutyó. Így nézett ki, amikor megérkezett hozzánk:
 |
8 hetesen, első estéje nálunk |
 |
Keresztanyjával |
 |
Malackával, az áldozattal |
 |
Apa lábujja bánhatja... |
Ahogy növögetett, változott a színe, de továbbra is édes maradt. :)
 |
Ellenálhatatlan... |
 |
Ennivaló... |
 |
Ez is az én fiam! :) |
Jó néhány játékot kapott már, de őt csak az olyan dolgok érdeklik, amik eredetileg nem kutyajátéknak készültek. Ilyenek apa papucsai, a munkáskesztyű, az ablaktörlő rongy, a söprű, a virágcserép...
 |
Virágot is szokott ültetni |
Törpe schnauzer létére őt évente többször kell nyírni. Pontosabban szólva rendszeresen kellene, de mivel ő nem szobakutya, ezért télire hosszú szőrt növeszt, amit nem igazán enged kezelni, így leginkább egy hajléktalanra emlékeztet a kinézete... A folyamatos vágás egyébként teljesen kikészítene mindenkit. Tekintettel arra, hogy el kell altatni ehhez a "beavatkozáshoz", így is romlik az idegállapotunk...
 |
Nyiratkozás után |
 |
Fürdünk |
 |
Ez a kép a "Keresd a testrészeit!" játék |
 |
Kis téli bundás szőrcsomag :) |
 |
A 2010-es házi nyiratkozás után |
Decemberben megfázott a kis drága, ezért azóta bent alszik éjjelente, csak ha újra jó idő lesz, akkor költözik ki a házába. Amikor köhögött, és szenvedett, én együtt szenvedtem vele...
Annak ellenére, hogy problémás a rendben tartása és néha az etetése is (előfordul, hogy nem kéri a csirkehúst se...), teljesen odavagyunk érte, a tekintetétől elolvadunk, és akkor se haragszunk meg igazán, ha vacsi után a nadrágunkba törli a szakállát. :) Imádjuk, ahogy van, ha nyaralni megyünk, neki is veszünk szuvenírt, aminek mindig örül, csak hamar elfogy. :D